Naiv kis fruska módjára azt gondoltam, hogy annyira „super women” vagyok, hogy lazán fogom irni itt a kis blogomat akár két naponta is … A nagy ló…t (a kipontozott részt mindenkinek a képzeletére bízom)! Be kell vallanom régen költöztem és ez meg is látszik. Most még a kiesett rutin mellé társulnak olyan apróságok, mint a röpke 10500 km – es távolság, illetve a gyerek matrica korszakának kezdete, vagy az „Eladok én mindent amire már nincs szükségünk, két perc alatt!! JA NEM…”, vagy az, hogy baromi jó szervezőkészség kéne, amiből ugyan sosem volt hiány, de ez a jelenlegi szituáció most igen csak mammutfenyőni (Google a barátod!) méretű fába vágott fejszének tűnik. Kellemetlen. Emellett még járok heti 6 X 2,5 órát edzeni és a többi és a többi. Ám most, hogy kaptam kb 2 szabad órát mert az amerikai nagyi egyre jobban érzi, hogy az egyszem lányunokája hamarosan igen csak távol lesz tőle ezért KELL és AKAR vele több időt tölteni, tudok irni. Természetesen zűrös kapcsoltunk ellenére eszembe sincs nemet mondani. Egyrészt a nagyanyja, valóban szereti másrészt igen BEVALLOM jól esik egy kis szabadidő és kell is. Szóval ezt kihasználva jöttem irni, mesélni, hisztizni és minden, ami jön. Hol is kezdjem… Eladások… Na ez totál kiborit. Sokat látom a siránkozást, hogy otthon mennyire szar és szemetek az emberek nem lehet eladni a használt cuccokat meg amúgy is a... Szerintem mindenkinek ismerős ez. Nos akkor megnyugtatásul vagy elrettentésül kinek mi, leirom: AMERIKA SE JOBB, SŐT!!!! A kedvenc szitum egyike, amit egyébként a facebook oldalamon is megosztottam mert egyszerűen tényleg elérte azt a szintet. Ugye hirdetem a kis holmikat baba cuccok, bútorok, kutyafüle, minden. Fiatal lány/hölgy (Mexikói, de ez igazából totál lényegtelen a lakosság nagy százaléka erre felé az és amúgy sem vagyok egy rasszista alkat tehát. csak mellékesen.) rám ír privátba, hogy megvenné ezt meg azt, mennyi az annyi… Na itt már húztam a szám mivel eleve úgy adtam fel a csoportokba a hirdetéseket, hogy ár – méret- kondíció- anyja neve, minden infó, ami csak létezik, de azért csak megkérdezi a drága hölgy, hogy mennyi. Lenyeltem hát az agymenést és megírtam neki kedvesen az összeget. Mondja rendben van a dolog, holnap jönne érte elvinné. Jó lebeszéltük a dolgokat, mikor blablabla, végül azzal zártuk, hogy másnap majd ő ír ha már a közelben van. Eltelt majd egy hét valahogy nem ért ide. Hát nem mondom, hogy nem emlegettem a kedves édesanyját, de hagytam a francba. Majd egyszer csak kapok egy üzenetet ettől a kis csodától, hogy esetleg el tudnánk e vinni hozzá a szajrét. Hát gondoltam magamba „az anyád uristenit, de legyen elviszem neked te… „, de kedvesen válaszoltam, hogy rendben és ekkor jött a következő üzenet amitől 280 lett a vérnyomásom: „MENNYIT ENGEDNÉL AZ ÁRBÓL?”. Emlékszem drága jó uram itt ült mellettem játszott a kislányunkkal és hirtelen döbbenten kérdezte tőlem, hogy miért vörös a fejem. Hát pont azért. Most nem írom le ide, hogy mi szépet és jót kívántam ennek az asszonyságnak mert nem illene már ennyi obszcén megnyilvánulás a blogom arculatához. Persze emellett a kis story mellett van még bőven olyan, ami már kiveri a biztosítékot. Egyszerűen nem tudom megérteni azt, hogy ha mindent, de tényleg MINDENT leírsz a hirdetésben SŐT tovább megyek RÁSZERKESZTED a képre az árat, méretet stb, akkor miért van még mindig az, hogy 80 % megkérdezi ezeket az adatokat kommentekben??!! Sőt az is oda van mindig írva, hogy akit érdekel bármi is legyen kedves PRIVÁT UZENETBEN KERESNI. Eddig 10 érdeklődőből 2 irt elsőre privátban. A többi kommentbe, illetve elvárta, hogy én írjak rá. Ezen kívül ott vannak azok, akik „Holnap írok tutira megveszem” „Ma tudok érte menni 13ora után”, had ne mondjam, hogy nem írnak és nem jönnek. Súlyos. Persze nem kell aggódni értem, a legtöbb dolgot már sikerült eladnom. De rájöttem, hogy az emberek mindenhol ugyan annyira alja módon tudnak viselkedni, sőt van, ahol még jellemzőbb (pl itt).  Szóval ez megint egy marha jó lecke volt. Ugorhatunk tovább, a gyerek matrica korszakára. Liuskám lassan 8 hónapos. Az utóbbi pár hétben kezdődött ez az őrület. Nem mehetek ki WC re, sőt a szobába sem túl messzire mert vége a világnak. Üvölt, hisztizik, kiborul. Elsőre nagyon cukinak éreztem, hogy ilyen kis ragaszkodó lett meg minden, de most… Úgy érzem ilyenkor a lányom a kisgyerek az Omen című filmből. Az Antikrisztus. Persze nyilván nem az, de mikor fél napig nem mész szarni a wc re és már majd megőrülsz annyira kell azért az elég kemény dolog tud lenni – NEM röhög, együtt érez -. Egyébként a kedves férjecskét is megviseli ugyan úgy igy legalább valamennyire más is osztozik az én „sanyarú” sorsomban muhaha. Komolyra véve a szót felmerült köztünk az, hogy még sem szeretnénk pár év múlva még egy gyermeket. Nagyon nehéz volt a terhességem és a szülés is rendkívül komplikáltra sikeredett (sürgősségi császár lett a vége a műtőasztalon pedig újra kellet éleszteni .. no comment), és azt is be kell valljam, hogy az önzőség is közre játszik. Nem akarok újra meghízni, bevizesedni újabb striákat, lógó melleket meg mindent, ami az elsőnél megtörtént. Imádom a kislányom, vele teljes az életem. Neki legyen meg mindene, felneveljük tisztességesen, mindent megadunk neki, amit tudunk. Ennyi elég számomra. Persze nyilván változik az ember akár hétről hétre is nem, hogy évről évre... de most úgy gondolom ez egy hosszú távú döntés. Persze ha gyógyszer mellett esnék teherbe nyilván megtartanám. De azért igyekszünk figyelni a biztonságos együttlétre és ezt ajánlom mindenki másnak is! :D

Ismét ugrás, nagyon jól haladok az edzéstervvel és a formálódással is. Jó ütemben izmosodom és az allóképességem is szépen növekszik. Ezzel a tempóval úgy gondolom, hogy talán szeptembertől elkezdhetem a muay thai edzéseket ismét. Persze egyelőre nem tiszta előttem a kép, hogy mennyire és mire lesz időm otthon, de mindig is bravúros idő beosztó voltam igy azt hiszem meg tudom ezt majd oldani. Ezerrel nézegetem az iskolákat is. Terveim szerint először a körmös iskolát végzem el, utána jöhet a mű szempilla és a sminkes, de érdekel még a szemöldök stylist és pótlás is valamint masszázs félék, bőr fiatalítás ilyesmi. Szóval van terv bőven. Néztem pár üzlethelyiséget is. Az elképzelésem egy aranyos kis üzlet, ami csak az enyém. Az én kis birodalmam, ahova szépülni, relaxálni tudnak járni majd az emberek. A fejemben van minden, hogy mit hogyan szeretnék, milyen berendezéssel, színekkel stb. Nagyon szeretem ezeket a célokat és azt is, ha beszélünk róluk. Rendkívül szilárd a hitem abban, hogy ezt el tudjuk érni, talán pont ez a kulcs a sikerhez. Sajnos az időm most ennyi volt arra, hogy bejelentkezzek. Fogalmam sincs, hogy mikor jövök újra, de igyekszem! Köszönöm, ha olvasol, szép napot/ estét és ne feledd, csak légy pozitív a többi jön magától!

Szeretettel: Szimi

Te jó ég, észre sem vettem és megint szinte elszaladt egy hét. Közelebb és közelebb már a hazaköltözés. Alig várom. A mai napom egy kissé zűrösre sikeredett. A probléma az, hogy sokszor még most nem tudom befogni a pofámat és inkább elmenni a dolgok vagy sokkal inkább a postok mellett. Van egy barátnőm, aki szintén külföldön lakik. Mondjuk úgy, hogy nem egyezett a véleményünk Magyarországgal és a megélhetéssel kapcsolatban. Örök optimista vagyok igy is. Ez alatt az idő alatt folyamatosan spóroltam és tényleg, de tényleg igyekeztem csak arra kiadni pénzt amire nagyon muszáj volt. Ezt azért csináljuk, mert szeretnénk ingóságokat vásárolni Magyarországon. Ez egy jó befektetés. Régi lakás vétele, felújítása, kiadása. Üzlethelyiségek szintén. Illetve szeretnék segíteni a családomnak a vállalkozásaikat beindítani. Közösen. Szóval a spórolt pénzem ebbe rakom meg az iskolámban. Szomorú egy barát részéről nyilván, ha ilyen elhangzik, de előfordul az ilyesmi. A kedves férjem bármikor kifizetné ez igaz, de én már az elejétől arra raktam félre a pénzt, hogy fejlődjek. A luxuscikkek (ruha, smink, fodrász stb) lejjebb került a fontossági listán. A hazatérők csoportban olvastam ma egy nagyon ide vágó kommentet egy kedves tag részéről, idézem:

„Az okos jövő tervezés a jelenben meghatározza azt, hogyan fogsz tudni élni 1 vagy 5 vagy akár 10 év múlva. Ha maximálisan a jelenbe fektetsz es mindent a pillanatnyi kielégülésednek szentelsz akkor mindig ezt fogod csinálni, de ha ésszel adsz magadnak élvezetet gondolva egy jóval nagyobbra a jövőben akkor nyert ügyed van."

Fantasztikusan tetszik ez a megfogalmazás mert azt mondja el, hogy minden a kezünkben van és mi döntjük el mire használunk bármit az életben. Mire használom a pénzem- tudásom, a kitartásom, dühöm, szeretettem, féltékenységem, örömöm – bánatom, tehetségem és bármim, amim van. Természetesen semmilyen harag nincs bennem a barátnőm felé. Ez az ő véleménye az ő meglátása a másik meg az enyém. Bár annak nem örülök, hogy ő úgy értette a dolgokat, hogy az iskolámat a férjem fizeti mert nem ez az igazság (talán én fogalmaztam rosszul a multban ezzel kapcsolatban nem tudom). Azért a pénzért én a terhességem előtt megdolgoztam és bekerült a közös „Save” számlára. Ami még inkább rosszul esett és egy kissé zokon is vettem az a nyilvános megemlítése ennek. Mert azért más, ha magánba beszélget az ember ugye, bár akkor sem túl hízelgő a másik anyagi helyzetét vagy lehetőségeit pedzegetni. Mindannyian más és más lehetőségeket kapunk az élettől, ami csak rajtunk áll az az mit kovácsolunk ezekből. Ha már szóba került az OKJ tanfolyam és el is hangzott ugyan itt, hogy a minimálbéresnek meg a vendéglátósnak és az egyszerű embernek – Aki mögött nem áll egy amerikai férj és annak a pénze (nyilván vicc és némi szarkazmus). - ugyan miből teljen iskolára, OKJ képzésre és a többi és a többi, bátorkodtam egy csokorba össze szedni a kedvezményeket, lehetőségeket otthon ezzel kapcsolatban ->

„Minden magyar állampolgár számára adott a lehetőség, hogy két szakmát szerezzen OKJ-rendszerben, amit a magyar állam finanszíroz. Az első szakma a 26 év alattiak számára ráadásul nappali tanrendben is megszerezhető, ami számos kedvezményt jelent - bár dolgozni nehézkes mellette. A második szakma, illetve a 26 éves, vagy idősebb korosztály számára mindkét szakma csak esti, levelezős vagy távoktatásos formában végezhető el.” forrás: http://eduline.hu/felnottkepzes/2016/9/16/Mi_kell_az_ingyenes_diplomahoz_vagy_szakmah_I2BJ9C

” Az ingyenes oktatásra akkor vagy jogosult, ha 16-25 év között vagy, és maximum csak 1 államilag finanszírozott (OKJ-s) szakmád van.

Ha már elmúltál 25, akkor már az ingyenes nappali tanfolyamra nem jelentkezhetsz, de az esti ingyenes OKJ-s tanfolyamra még tudsz jelentkezni” forrás: http://tanfolyamokj.hu/ingyenes-nappali-okj-kepzesek/

Ingyenesen elvégezhető érettségire való felkészítés és érettségi vizsga (maximum alacsony költség az egyszeri regisztrációs díj!) à Linkek: http://tanfolyamokj.hu/esti-erettsegi-budapesten/

http://estigimnaziumbudapest.eu/

A munkanélküli hivatalba mindig érdemes tájékozódni, hiszen több általuk támogatott szakma közül is lehet vallogatni! - http://www.munkanelkuli.hu/news.php?cat.3

+1 bónusz – Újra indulhat az ingyenes jogosítvány program! részletek - http://palyazatfigyelo.info/2016/11/25/ingyenes-jogositvany-program-folytatodhat-az-ingyenes-jogositvany-program-jelentkezz-te-is.php

Ez igy egy kis csokor, de ha bárki rákeres a neten bizony elég sok lehetőség kerül elő. Persze nyilván nem minden szakma megszerezhető ingyen, de jó pár van. Sőt sok a nyelvi program is! Tehát érdemes tájékozódni. Több témában is olvastam sajnos azt, hogy aki nem keres sokat vagy nincs munkája az nem tud elmenni tanulni. De el tud menni csak áldozatokat kell érte hozni. Nézzük csak mennyi egy doboz cigaretta? 1000 forint körül… Sokan vannak az én ismerőseim között is akik napi 1 dobozzal lazán elfüstölnek. Nos kis matek napi 1 doboz az heti 7 ezer forint – havi 28 ezer forint – évente pedig 336 ezer forint. Ha ezt a pénzt félre tesszük akkor egy év alatt meglehet egy fizetős OKJ tanfolyam ára is vagy egy nyelviskoláé vizsgával. Most szeretnék visszakanyarodni az idézethez az elején. Ahhoz a bizonyos kommenthez… Nem életbevágó dolgokról lemondva kissé félre téve a jelen kielégülését tudunk majd befektetni egy olyan jövőbe, ahol sokkal nagyobb dolgok várnak ránk. Már ennyivel egy hatalmas lépést tehetsz előre, hogy nem veszed meg azt a doboz cigit mindennap, mert úgyis csak károsít. Helyette elrakod az árát és befekteted a jövődbe. Nyereséges befektetés lesz ebben biztos lehetsz. Remélem lesznek olyanok, akiknek segíteni tudok ezzel a poszttal és a fenti linkekkel, információkkal. Én már ettől a tudattól is sokkal jobban érzem magam és teljesen más perspektívából látom azt, ami ma történt köztem és a barátnőm között. Ha nem történik meg akkor nincs ez a bejegyzés, és talán te, aki ezt most olvasod elég erőt és tudást merítesz belőlé ahhoz, hogy változtass, elindulj, építs! Igy pedig ez már nem negatív hanem pozitív esemény. Az életben mindig a saját magunk szerencséjének kovácsai vagyunk. Ahogy a „Sose Hátrálj Meg” című filmben is elhangzik – „Mindig mindenből van kiút.”. Legyen tehát bármilyen rossz is a helyzet és bármilyen nehéz is most, tudnod kell, hogy csak TE tudsz változtatni!

Ui..: Nem ígérem a napi blogolást, hiszen sosem tudom mennyi időm van az adott napon. A hétvégéim pedig nagyon aktivak, igy akkor szinte fehér hollónak számít minden bejegyzés! 

Szeretettel: Szimi

Be is vonzottam a tegnap emlegetett „vadidegenek beszólnak a facebookon” témát. Ma egy idióta amerikai magyarnak sikerült, aki jól láthatóan keresztül ment a csodálatos amerikanizálódáson és az agymosáson. Persze emiatt elfelejtette az általános iskolai tanulmányai közül az egyik igen fontosat – SZÖVEGÉRTÉS -. Nyilván én sem vagyok egy hibátlan ember, de általában mielőtt beugatok valakinek (már, amikor megengedem magamnak, hogy tajparaszt legyek) párszor átolvasom az adott kommentet, hogy biztosra menjek, ÉRTEM. Esetleg ezek után, ha még mindig aktuális a felháborodásom akkor felteszem a kis okos szemüvegem és jól megmondom a tutit. Na most a mai – ahogy elnéztem- 50 és 60 közötti frusztrált bácsinak ez nem sikerült. Elsőre nem igazán tudtam, hogy sajnáljam vagy küldjem el … oda. Végül is úgy döntöttem megmaradok a diplomatikus vonalnál és abszolút kulturáltan körbe írom, hogy sajnos éppen sík hülyének tünteti fel magát (ami nyilván nem az én problémám, de az övé annál inkább) és javaslom újra olvasni az adott szöveget majd megpróbálni értelmezni. Sajnos választ (MÉG) nem kaptam. Nyilván valami nagyon velős és frappáns (SE) válasz fog tőle születni. Szívem szerint minden ilyen embernél csak egy költői kérdést tennék fel: „Miért vagy hülye?!”. Aggasztónak találom az USA-ban élő magyar honfitársak nagy százalékának viselkedését és megnyilvánulásait. Annyira szeretnének beolvadni ebbe a társadalomba és maguk is amerikaivá válni, hogy észre sem veszik, ez sosem válik valóra. Mindig kívül állok lesznek, főleg az újonnan érkezők. A legtöbben kedvesek veled stb, de még is tartják a láthatatlan távolságot. Mert te idegen vagy. Ezt egy ördögi körnek érzem. Rengetegen tagadják ezt mert maguknak sem akarják bevallani. Még is az az igazság, hogy kevés az az amerikai, aki abszolút befogadó sőt érdeklődő. A férjem szerencsére ebbe a rétegbe tartozik. Őt érdeklik más emberek kultúrája vagy világnézete, személyisége stb. Én próbáltam közös pontokat találni az amerikaiakkal, de sajnos ez nem igazán jött össze. Valahogy nem sikerült, persze ettől még aláírom van, akinek megy, de még is ez nem elég ahhoz, hogy magyarból amerikai legyél. Vagy bármilyen más nemzetből, bevándorlóként kigyomláld a gyökereid és újakat növessz. Ez sajnos nem igy működik. Egy nagyon jó csoport tagja vagyok a facebookon (Hazatérők), nagyon szeretem. Ebben a csoportban megtaláltam azt a külföldön – vagy már otthon – élő közeget, akik ismerik az utamat vagy legalábbis egy részét és abszolút megértik miért választottam azt az utat, amit választottam. Jó ilyen emberekkel egy közösséget alkotni és hálát érzek irántuk amiért sokszor a nehéz és kritikus időszakban is biztatást és segítséget igyekeznek nyújtani online. Sajnos a mai helyzetben az ember rengeteg kritikát kap mindenhonnan főleg egy ilyen kényes témában. Ítélkezünk azelőtt, hogy végig jártuk volna a másik ember útját. Balga dolog ez, de talán kódolva van. Még is sokszor nagyon, nagyon dühit. Felteszem a kérdést a nagy semminek újra és újra: „Még is milyen jogon kérnek az emberek számon egymáson bármit is minden féle ismeretség és háttértudás nélkül? Hogy jön ehhez bárki?! Miért vagyok köteles ezt eltűrni?!”. Nem vagyok az, de ha egyszer baromi nehéz átnézni az inzultáláson stb. Aztán ezt azért jó szétboncolgatni. Általában az emberek ilyen módon vezetik le a frusztrációjukat, a világfájdalmat, csalódást, bánatot, kirekesztettséget és még lehetne hosszan – hosszan sorolni. Tehát minden perc, amit egy ilyen emberre szánunk egy veszteség. Az idő pedig… Hmm hadd éljek most egy Wass Albert idézettel (Elkötelezett Wass Albert rajongó vagyok egyébként…)

„Wass Albert: Nagyapám tanítása

- Idefigyelj, mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy
ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két
mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!
Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó
nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos,
lassú beszéddel.
- Idefigyelj, mondta. Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják
ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen
többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll,
mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk
is! Érted?
- Értem, hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted, csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy
megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam,
amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra
számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod,
vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét,
vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy
megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem
térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy
megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi
hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett,
és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat
adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek, akkor már ott vagyok öt
perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó
nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is.
Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet
késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli, mondta volt nagyapám -,
mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet
építeni. A többi szemét, amit elfú a szél...”

Számomra azt tanítja ez a történet, hogy az időnknél nincs értékesebb dolog. Az idő ad és az idő elvesz. Az idő nem forgatható vissza, nem nyerhető több és venni sem lehet. Megélni, kihasználni és jól eltölteni annál inkább. Tehát minden esetben mikor egy inzultáló online hősnek visszavágunk hagyjuk, hogy ellopja az időnket. Valljuk be ez nem túl jó dolog. Nahát milyen kicsapongó és kusza lett ez a bejegyzés, de nem baj ez legalább természetes nem pedig egy merev előre elgondolt erőltetett formaírás. Nem akarok populáris lenni, megmondó ember vagy valami guru. Ezek csak az én gondolataim és érzéseim. A tapasztalataim. Se több se kevesebb, de kérlek, ha olvastad gondolj rá majd vissza mikor éppen egy frappánsat írnál valakinek, aki az online térben provokál. NEM KELL RÁ PAZAROLNOD AZ IDŐDET! NE ENGED, HOGY ELVEGYE TŐLED MERT VISSZA MÁR NEM KAPOD! Mára ennyi. A gyerek tiszta hiszti, vacsoraidő, fürdés és alvás. Köszönöm, hogy ma is írhattam.

Szimi

Sokig húztam, de ma sikerült összedobnom ezt a kis személyes online kuckót. Az én „kis kredencemet”. Pár hónappal ezelőtt a kredenc, illetve a kicsi kredenc elnevezés szöget ütött a fejemben. Mi is a kredenc? Nagyanyáink hőn szeretett tálalója, amely magába tartogatta az étkészletet és mindent, amit a gazdaasszony szeretett volna itt tartani. Polcain pedig sorban ott csücsültek az emlékek. Fontos dolgok, képek, apróságok. Ez az, ami megfogott, én is azért akartam egy blogot, hogy tárolhassak mindent, ami fontos persze átvitt értelemben. Másrészről kell egy dühöngő, vélemény kifejtő, büszkélkedő stb sarok. A facebookot már nem szeretném ilyesmire használni mert észre vettem, hogy csak a gond van vele. Gondolom mindenkinek ismerősek azok a szituációk mikor két ismerős a te posztod alatt ugrik egymásnak (legjobb ez úgy, hogy abszolút nem ismerik egymást…) vagy amikor kiírod a saját nyomorult adatlapodra a véleményed egy megosztott cikk vagy akármi kapcsán majd jönnek a komment viták… illetve a vadidegen emberekkel folytatott online szájtépés ami után totálisan sík ideg vagy (kár tagadni, tudom, hogy az leszel mert én is hiába nem ismerem azt, aki „beszólt”). Valahogy belefáradtam ebbe, és kicsit talán azt is érzem, hogy beszippantott a nagy kék F betű nyújtotta kényelem. Tehát a jövőben (igen most újra megfogadom) itt szeretnék publikációt folytatni. A facebookom meg megmarad annak amire tulajdonképpen kitalálták, „KAPCSOLATTARTÁSRA”. Oké nyilván kép megosztás is, hála istennek ezt már sikerült visszafognom. A blogom témája tehát ezért személyes. Sosem tudom az adott napon milyen ingerek fognak érni, vagy milyen történések következnek be, de ezek alakítják azt, amiről/amikről irni fogok. Tulajdonképpen valóban bánom, hogy nem kezdte el hamarabb hiszen lassan 2 éve élek az USA- ban (most költözöm haza a családommal hamarosan), lett volna bőven miről irni (például van egy anyósom, aki kimondottan utál, a nagy semmiért), de ez már a múlt igy el is engedem. Egy rövid összefoglalót azért szeretnék irni magamról/magunkról. A kislányom augusztusban született tavaly és most múlt 6 hónapos, Alicia Nizhoni a neve (A Nizhoni Navajo indián név azt jelenti „szép, gyönyörű” kiejtése’ Nizsoni ’). Nos elég húzós szülés volt inkább nem részletezném (majd talán egy másik posztban, ha a napi téma úgy hozza). A férjem Zak, Navajo indián. Az interneten ismerkedtünk meg aztán kijöttem ide és bumm (Ha nagyon ömlengősbe leszek akkor Valentin napon leirom részletesen, hogyan lettem én indián feleség és kerültem ide Amerikába). Idén leszünk két éve együtt (Valentin napon jaj jaj) és 2 éve házasok (novemberben). Jómagamról pedig, 25 éves leszek (92 es vagyok, szerintem jó évjárat), a szépség iparban keresem a kenyerem (éljen a több lábon állás), Anyuka vagyok (esküszöm ez a legkirályabb), 4 éves korom óta lovagolok és tervezünk a párommal együtt a későbbiekben tartani is lovakat, illetve haszonallatokat. Persze egyelőre lakás, Budapest és Zaknek kétlakiság mert jön ide vissza az USA- ba dolgozni. Rengeteg tervem és tervünk van (például a férjem és a mexikói - kajálda nyitása Magyarországon, muris lesz...). Minden mást (pazar személyem és csodás tulajdonságom – szállj le a földre Szimi..- ) idővel megismersz ha olvasol. A kommentek előmoderációban részesülnek (Igen ez az én szigetem az én blogom és ha nem tetszenek a szabályaim akkor nem kötelező követni, olvasni vagy reagálni az írásaimra. Mivel meg lehet osztani ezért fikázni a facebookodon is tudsz és igy engem sem zavarsz vele.) mert elsősorban tényleg magamnak van fenntartva a blogom, kivéve persze a recepteket vagy azokat a bejegyzéseket, ahol indokolt a szabad kommentelés (ezeknél engedélyezve is lesz mert szeretném, ha tudnátok kérdezni én pedig segíthetnék nektek!) No hát ez a bejegyzés azt hiszem a végére is ért. Köszönöm előre is mindenkinek, aki majd követni fog!

Maradok tisztelettel mindenki felé - Szimi