Naiv kis fruska módjára azt gondoltam, hogy annyira „super women” vagyok, hogy lazán fogom irni itt a kis blogomat akár két naponta is … A nagy ló…t (a kipontozott részt mindenkinek a képzeletére bízom)! Be kell vallanom régen költöztem és ez meg is látszik. Most még a kiesett rutin mellé társulnak olyan apróságok, mint a röpke 10500 km – es távolság, illetve a gyerek matrica korszakának kezdete, vagy az „Eladok én mindent amire már nincs szükségünk, két perc alatt!! JA NEM…”, vagy az, hogy baromi jó szervezőkészség kéne, amiből ugyan sosem volt hiány, de ez a jelenlegi szituáció most igen csak mammutfenyőni (Google a barátod!) méretű fába vágott fejszének tűnik. Kellemetlen. Emellett még járok heti 6 X 2,5 órát edzeni és a többi és a többi. Ám most, hogy kaptam kb 2 szabad órát mert az amerikai nagyi egyre jobban érzi, hogy az egyszem lányunokája hamarosan igen csak távol lesz tőle ezért KELL és AKAR vele több időt tölteni, tudok irni. Természetesen zűrös kapcsoltunk ellenére eszembe sincs nemet mondani. Egyrészt a nagyanyja, valóban szereti másrészt igen BEVALLOM jól esik egy kis szabadidő és kell is. Szóval ezt kihasználva jöttem irni, mesélni, hisztizni és minden, ami jön. Hol is kezdjem… Eladások… Na ez totál kiborit. Sokat látom a siránkozást, hogy otthon mennyire szar és szemetek az emberek nem lehet eladni a használt cuccokat meg amúgy is a... Szerintem mindenkinek ismerős ez. Nos akkor megnyugtatásul vagy elrettentésül kinek mi, leirom: AMERIKA SE JOBB, SŐT!!!! A kedvenc szitum egyike, amit egyébként a facebook oldalamon is megosztottam mert egyszerűen tényleg elérte azt a szintet. Ugye hirdetem a kis holmikat baba cuccok, bútorok, kutyafüle, minden. Fiatal lány/hölgy (Mexikói, de ez igazából totál lényegtelen a lakosság nagy százaléka erre felé az és amúgy sem vagyok egy rasszista alkat tehát. csak mellékesen.) rám ír privátba, hogy megvenné ezt meg azt, mennyi az annyi… Na itt már húztam a szám mivel eleve úgy adtam fel a csoportokba a hirdetéseket, hogy ár – méret- kondíció- anyja neve, minden infó, ami csak létezik, de azért csak megkérdezi a drága hölgy, hogy mennyi. Lenyeltem hát az agymenést és megírtam neki kedvesen az összeget. Mondja rendben van a dolog, holnap jönne érte elvinné. Jó lebeszéltük a dolgokat, mikor blablabla, végül azzal zártuk, hogy másnap majd ő ír ha már a közelben van. Eltelt majd egy hét valahogy nem ért ide. Hát nem mondom, hogy nem emlegettem a kedves édesanyját, de hagytam a francba. Majd egyszer csak kapok egy üzenetet ettől a kis csodától, hogy esetleg el tudnánk e vinni hozzá a szajrét. Hát gondoltam magamba „az anyád uristenit, de legyen elviszem neked te… „, de kedvesen válaszoltam, hogy rendben és ekkor jött a következő üzenet amitől 280 lett a vérnyomásom: „MENNYIT ENGEDNÉL AZ ÁRBÓL?”. Emlékszem drága jó uram itt ült mellettem játszott a kislányunkkal és hirtelen döbbenten kérdezte tőlem, hogy miért vörös a fejem. Hát pont azért. Most nem írom le ide, hogy mi szépet és jót kívántam ennek az asszonyságnak mert nem illene már ennyi obszcén megnyilvánulás a blogom arculatához. Persze emellett a kis story mellett van még bőven olyan, ami már kiveri a biztosítékot. Egyszerűen nem tudom megérteni azt, hogy ha mindent, de tényleg MINDENT leírsz a hirdetésben SŐT tovább megyek RÁSZERKESZTED a képre az árat, méretet stb, akkor miért van még mindig az, hogy 80 % megkérdezi ezeket az adatokat kommentekben??!! Sőt az is oda van mindig írva, hogy akit érdekel bármi is legyen kedves PRIVÁT UZENETBEN KERESNI. Eddig 10 érdeklődőből 2 irt elsőre privátban. A többi kommentbe, illetve elvárta, hogy én írjak rá. Ezen kívül ott vannak azok, akik „Holnap írok tutira megveszem” „Ma tudok érte menni 13ora után”, had ne mondjam, hogy nem írnak és nem jönnek. Súlyos. Persze nem kell aggódni értem, a legtöbb dolgot már sikerült eladnom. De rájöttem, hogy az emberek mindenhol ugyan annyira alja módon tudnak viselkedni, sőt van, ahol még jellemzőbb (pl itt). Szóval ez megint egy marha jó lecke volt. Ugorhatunk tovább, a gyerek matrica korszakára. Liuskám lassan 8 hónapos. Az utóbbi pár hétben kezdődött ez az őrület. Nem mehetek ki WC re, sőt a szobába sem túl messzire mert vége a világnak. Üvölt, hisztizik, kiborul. Elsőre nagyon cukinak éreztem, hogy ilyen kis ragaszkodó lett meg minden, de most… Úgy érzem ilyenkor a lányom a kisgyerek az Omen című filmből. Az Antikrisztus. Persze nyilván nem az, de mikor fél napig nem mész szarni a wc re és már majd megőrülsz annyira kell azért az elég kemény dolog tud lenni – NEM röhög, együtt érez -. Egyébként a kedves férjecskét is megviseli ugyan úgy igy legalább valamennyire más is osztozik az én „sanyarú” sorsomban muhaha. Komolyra véve a szót felmerült köztünk az, hogy még sem szeretnénk pár év múlva még egy gyermeket. Nagyon nehéz volt a terhességem és a szülés is rendkívül komplikáltra sikeredett (sürgősségi császár lett a vége a műtőasztalon pedig újra kellet éleszteni .. no comment), és azt is be kell valljam, hogy az önzőség is közre játszik. Nem akarok újra meghízni, bevizesedni újabb striákat, lógó melleket meg mindent, ami az elsőnél megtörtént. Imádom a kislányom, vele teljes az életem. Neki legyen meg mindene, felneveljük tisztességesen, mindent megadunk neki, amit tudunk. Ennyi elég számomra. Persze nyilván változik az ember akár hétről hétre is nem, hogy évről évre... de most úgy gondolom ez egy hosszú távú döntés. Persze ha gyógyszer mellett esnék teherbe nyilván megtartanám. De azért igyekszünk figyelni a biztonságos együttlétre és ezt ajánlom mindenki másnak is! :D
Ismét ugrás, nagyon jól haladok az edzéstervvel és a formálódással is. Jó ütemben izmosodom és az allóképességem is szépen növekszik. Ezzel a tempóval úgy gondolom, hogy talán szeptembertől elkezdhetem a muay thai edzéseket ismét. Persze egyelőre nem tiszta előttem a kép, hogy mennyire és mire lesz időm otthon, de mindig is bravúros idő beosztó voltam igy azt hiszem meg tudom ezt majd oldani. Ezerrel nézegetem az iskolákat is. Terveim szerint először a körmös iskolát végzem el, utána jöhet a mű szempilla és a sminkes, de érdekel még a szemöldök stylist és pótlás is valamint masszázs félék, bőr fiatalítás ilyesmi. Szóval van terv bőven. Néztem pár üzlethelyiséget is. Az elképzelésem egy aranyos kis üzlet, ami csak az enyém. Az én kis birodalmam, ahova szépülni, relaxálni tudnak járni majd az emberek. A fejemben van minden, hogy mit hogyan szeretnék, milyen berendezéssel, színekkel stb. Nagyon szeretem ezeket a célokat és azt is, ha beszélünk róluk. Rendkívül szilárd a hitem abban, hogy ezt el tudjuk érni, talán pont ez a kulcs a sikerhez. Sajnos az időm most ennyi volt arra, hogy bejelentkezzek. Fogalmam sincs, hogy mikor jövök újra, de igyekszem! Köszönöm, ha olvasol, szép napot/ estét és ne feledd, csak légy pozitív a többi jön magától!
Szeretettel: Szimi
