Sokig húztam, de ma sikerült összedobnom ezt a kis személyes online kuckót. Az én „kis kredencemet”. Pár hónappal ezelőtt a kredenc, illetve a kicsi kredenc elnevezés szöget ütött a fejemben. Mi is a kredenc? Nagyanyáink hőn szeretett tálalója, amely magába tartogatta az étkészletet és mindent, amit a gazdaasszony szeretett volna itt tartani. Polcain pedig sorban ott csücsültek az emlékek. Fontos dolgok, képek, apróságok. Ez az, ami megfogott, én is azért akartam egy blogot, hogy tárolhassak mindent, ami fontos persze átvitt értelemben. Másrészről kell egy dühöngő, vélemény kifejtő, büszkélkedő stb sarok. A facebookot már nem szeretném ilyesmire használni mert észre vettem, hogy csak a gond van vele. Gondolom mindenkinek ismerősek azok a szituációk mikor két ismerős a te posztod alatt ugrik egymásnak (legjobb ez úgy, hogy abszolút nem ismerik egymást…) vagy amikor kiírod a saját nyomorult adatlapodra a véleményed egy megosztott cikk vagy akármi kapcsán majd jönnek a komment viták… illetve a vadidegen emberekkel folytatott online szájtépés ami után totálisan sík ideg vagy (kár tagadni, tudom, hogy az leszel mert én is hiába nem ismerem azt, aki „beszólt”). Valahogy belefáradtam ebbe, és kicsit talán azt is érzem, hogy beszippantott a nagy kék F betű nyújtotta kényelem. Tehát a jövőben (igen most újra megfogadom) itt szeretnék publikációt folytatni. A facebookom meg megmarad annak amire tulajdonképpen kitalálták, „KAPCSOLATTARTÁSRA”. Oké nyilván kép megosztás is, hála istennek ezt már sikerült visszafognom. A blogom témája tehát ezért személyes. Sosem tudom az adott napon milyen ingerek fognak érni, vagy milyen történések következnek be, de ezek alakítják azt, amiről/amikről irni fogok. Tulajdonképpen valóban bánom, hogy nem kezdte el hamarabb hiszen lassan 2 éve élek az USA- ban (most költözöm haza a családommal hamarosan), lett volna bőven miről irni (például van egy anyósom, aki kimondottan utál, a nagy semmiért), de ez már a múlt igy el is engedem. Egy rövid összefoglalót azért szeretnék irni magamról/magunkról. A kislányom augusztusban született tavaly és most múlt 6 hónapos, Alicia Nizhoni a neve (A Nizhoni Navajo indián név azt jelenti „szép, gyönyörű” kiejtése’ Nizsoni ’). Nos elég húzós szülés volt inkább nem részletezném (majd talán egy másik posztban, ha a napi téma úgy hozza). A férjem Zak, Navajo indián. Az interneten ismerkedtünk meg aztán kijöttem ide és bumm (Ha nagyon ömlengősbe leszek akkor Valentin napon leirom részletesen, hogyan lettem én indián feleség és kerültem ide Amerikába). Idén leszünk két éve együtt (Valentin napon jaj jaj) és 2 éve házasok (novemberben). Jómagamról pedig, 25 éves leszek (92 es vagyok, szerintem jó évjárat), a szépség iparban keresem a kenyerem (éljen a több lábon állás), Anyuka vagyok (esküszöm ez a legkirályabb), 4 éves korom óta lovagolok és tervezünk a párommal együtt a későbbiekben tartani is lovakat, illetve haszonallatokat. Persze egyelőre lakás, Budapest és Zaknek kétlakiság mert jön ide vissza az USA- ba dolgozni. Rengeteg tervem és tervünk van (például a férjem és a mexikói - kajálda nyitása Magyarországon, muris lesz...). Minden mást (pazar személyem és csodás tulajdonságom – szállj le a földre Szimi..- ) idővel megismersz ha olvasol. A kommentek előmoderációban részesülnek (Igen ez az én szigetem az én blogom és ha nem tetszenek a szabályaim akkor nem kötelező követni, olvasni vagy reagálni az írásaimra. Mivel meg lehet osztani ezért fikázni a facebookodon is tudsz és igy engem sem zavarsz vele.) mert elsősorban tényleg magamnak van fenntartva a blogom, kivéve persze a recepteket vagy azokat a bejegyzéseket, ahol indokolt a szabad kommentelés (ezeknél engedélyezve is lesz mert szeretném, ha tudnátok kérdezni én pedig segíthetnék nektek!) No hát ez a bejegyzés azt hiszem a végére is ért. Köszönöm előre is mindenkinek, aki majd követni fog!
Maradok tisztelettel mindenki felé - Szimi
